A tavaszi szünet után Szerbiába indult buszunk 7. és 8. évfolyamos utasaival.

A Határtalanul Program keretén belül négy nap alatt meglátogattuk a Délvidék számunkra legrelevánsabb tájait. Indulásunkat követően Szegeden felvettük az idegenvezetőnket. Miután átléptük a szerb-magyar határt, megcsodáltuk Szabadkán Raichle Ferenc szecessziós, mézeskalácsszerű épületeit és a zsinagógát. Ezt követően körbe lovaskocsiztuk a nem messze lévő, gyönyörű ménesbirtokot. A nap lezárásaként a buszunk megérkezett a kishegyesi Kátai Tanyára, ahol széleskörű szabadprogramok közül választhattunk. Vacsorára tradicionális szerb specialitások voltak.

Másnap svédasztalos reggeli fogadott minket, és útnak indultunk a saját készítésű szendvicseinkkel az Újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola felé. Itt meghallgattuk az ottani igazgató bemutatóját, és a mi iskolánk is tartott egy rövid ismertetőt az intézményről, majd ajándékokkal kedveskedtünk az iskolának. A diákokkal való beszélgetés után átkeltünk a Dunán, hogy körbesétálhassuk a Péterváradi erődöt. A vár érdekessége az órája, aminek fel van cserélve a kis- és a nagymutatója, hogy a halászok könnyebben le tudják olvasni azt. Az erőd megtekintése után Újvidék főterén megcsodáltuk a városházát és a szemközti, neogótikus templomot, majd egy óra városnézést követően csoportosan megkóstolhattuk az ízekben gazdag szerb fagylaltot. A buszút közben egy pihenő során bevásárolhattunk egy helyi szupermarketben, és megfigyelhettük a mellette lévő, 25 éve elhagyatott építkezést, ami manapság a gólyák lakhelyévé vált. A nap végén a szállásadónk szülőházába látogattunk el, ahol próbára tehettük kürtöskalácssütő képességeinket.

Április 11-én, a magyar költészet napján a buszutat az idegenvezetőnk egy verssel színesítette, s nemsokára megérkeztünk Óbecsére, a nap első állomására. Itt betekintettünk a Than Múzeumba, ahol megemlékeztünk a város díszpolgárairól, egyben a múzeum névadóiról, és Damjanich Jánosról, majd fizikai törvényeket ismertető játékokkal töltöttük az időt. Ezt követően átsétáltunk a város zsilipjéhez, aminek alkatrészei Eiffel gyárában készültek. Egy óra út után odaértünk az Aracsi pusztatemplom romjaihoz, aminek különlegessége, hogy ez egy háromhajós katedrális, vagyis középen és a két szélen is van folyosója. A szállásra vezető úton megálltunk Zentánál, ahol a városházán megemlékeztünk az 1697-ben lezajló csatáról. A nap fénypontja a szállásadónk meglepetése volt, a táncház, ahol mindenki nagyon jól érezte magát.

Utolsó nap összepakoltuk holmijainkat, elköszöntünk kedves és szenzációs vendéglátóinktól, és Bácskatopolyára vettük az irányt, ahol megnéztünk egy helyi tájházat, illetve az ottani bognár- és kovácsműhelyt. Utolsó megállónk Tóthfalu volt, ahol megismerkedtünk falubeli vendéglátónkkal, aki körbevezetett hőn szeretett lakóhelyén. Ezen faluban megtekintettük iskolánk névadójának szobrát és a vendéglátónk által megálmodott Mini Délvidék parkot, melynek megépítéséhez a település lakói is hozzátették két kezük munkáját. A parkban megtekinthető a Délvidék legszebb épületeinek kicsinyített mása.

Ezzel véget is ért szerbiai bakancslistás barangolásunk.

Csizmazia Milán és Nagy Dávid 8.b

Konyha Géza László 8.a